Az első séta

De szépen süt a Nap! Kár, hogy már két napja nem jön értem sem Apus, sem Spanci. Még Manyus sem jön.  Már nagyon éhes is vagyok. Ezek a kétlábúak, főleg Anya sok jószagút akar adni. Szegény, már sajnálom, annyit próbálkozik. De hát, én otthon, a Spanci Farmon szoktam enni.

Anya ilyeneket mond:

• Ha ezt megeszed kapsz jutifalatot
• Nem bánom, egyél előbb jutalomfalatot
• Inkább nyersen kéred?
• Jó, akkor enyhén megfőzöm. Az még diétásabb is.

Már megint ez a diétás. Csak tudnám mit jelent. Elég bonyolult család ez itt.

Jól hallom, póráz? Hurrá-hurrá! Tudtam, hogy a kölyökben bízhatok. Imádom. Persze, hogy rám teheted –úgyis rohangálni fogok az utcán, akár rajtam van akár nincs. Kis buta, gondolod, hogy ezzel szabályozhatod az én szabadságomat. Nevetséges. Szép idő van, nyomás.

Kár volt visszajönni. És ne árulkodj, mert az csúnya dolog. Nem is rángattam annyira. De izé vagy. Remélem, nem büntetnek meg.

• Anya, most tényleg haragszol rám? Esküszöm, nem miattam esett el. Sőt, én húztam, ahogy csak bírtam, hogy álljon fel. Ez igazán nem számít rángatásnak.

Itt hagyott. Akkor sikerült a mancsom köré csavarni. Nem csodálom, mivel elképesztően bájos pasas vagyok. Mit mondasz? Kapok diétás tápot? Diétás táp? Jó eszek, csak, hogy örülj. Azért egyszer majd mond el, hogy ez mit jelent.